Nem kérem, hogy láss a szememmel, nem kérem, hogy tükröd legyen
egyetlen pillantásom, csak hidd el néma szavaim, csak halld meg szívem, ahogy
sercegő ceruzájával lerajzol Téged, szívereim vérvörösének oldhatatlan
tintájával...csak vedd kezedbe a képet, amit Neked szántam, magamból kitépve...magamba
vésve...
Moha
Emlékeink tükre homálytalanul vetíti elénk a belénk rögzült szép emlékeket. Időtlen marad benne az élénksége.
VálaszTörlésCsodálattal olvastalak.
Ölellek nagyon:)
Magdi
Drága Magdikám, éppen ma olvastam, hogy "azok is mi vagyunk, amilyennek mások látnak"...és lehet, hogy Ők látnak minket igazi valónkban, és a saját félénk kishitűségünket is képesek magukhoz ölelni, ha engedjük magunkat olyannak és úgy szeretni, ami a valódi énünknek "kijár"...
VálaszTörlésÖlellek nagyon én is!
Moha