2012. szeptember 25., kedd

Jártam szemlesütve, lépdeltem a fák védő lombszárnyai alatt, de mindig fázós gúnyrajzokat satírozott rám az árnyék. A rejtve maradt Élet visszahajló ágai homlokomon ezer karcolást véstek. Mára minden fényfolt langy-meleg bekecsét magamra veszem, és elviszem magammal rég-idők karcmélyébe, hogy kibéleljem vele lélekfészkemet.

Moha

3 megjegyzés:

  1. Drága Moha!
    Köszönöm, hogy ilyen szépséggel megleptél!
    Csodálom lírai tehetséged!

    Baráti szeretettel ölellek:
    Miki

    VálaszTörlés
  2. Ja és el is vittem blogomra!

    Köszönöm!

    VálaszTörlés
  3. Kedves Miki,
    örülök, hogy hozzád közelinek érezted gondolataimat.
    Baráti szeretettel
    Moha

    VálaszTörlés