2012. szeptember 25., kedd

 

Belegömbölyödtem mindabba, ami szögletes volt bennem. A félelmek, a ködfátylak és minden aggodalmam hidegére cipzárt húztam, magamhoz öleltem mindent, ami léleksarkaim hűvösében átfagyott tőlem...és reggelre szivárvánnyá váltak olvadt magány-cseppjeim az ébredő napfényben...

Moha

4 megjegyzés:

  1. ...és reggelre szivárvánnyá váltak
    olvadt magány-cseppjeim
    az ébredő napfényben...

    Senki nem tud ilyet, ilyen káprázatos gondolatokat!
    Gyönyörű!

    Baráti szeretettel ölellek:
    Miki

    VálaszTörlés
  2. Drága Éva,
    zavarba hozol, köszönöm szépen itt-léted...
    szeretettel
    Moha

    VálaszTörlés