Azt
hittem, hogy a hazád csupa-csupa szürke, de itt minden színes volt. Az Atles
Múzeum kapuja felé húztál. Az épület kívülről egy hatalmas kocka, de amikor
beléptünk, a belső tér rotunda formájú volt. Még sosem láttam ehhez hasonló,
ilyen különös, szinte hihetetlen építményt. A rotunda közepére vezettél, és
megpörgettél saját magam körül, aztán újra meg újra, arra kényszerítve, hogy
egyre gyorsabban forogjak, míg csak el nem szédülök. Úgy állítottad meg őrült
keringésemet, hogy a karodba zártál, és azt mondtad: tessék, ilyen a német
romantika, egy kör egy négyzet közepén, hogy bebizonyítsa, minden különbség
összebékíthető.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése