megremeg 

nem először 

és nem is utoljára, 

az a pillanat bennem, 

amikor elhiszem 

az álmot, 

hogy szerethetsz engem 

de utána kapok 

az illanásnak, 

mert magamnak vágyom 

lélek-kertem 

minden fűszálát, 
 ami talpad nyomán 

emlékezik lelkembe költözésedre

és pólya-melegbe 

csendesülve alszom el 

utánad 

sóhajló 

lélektakaróm 

védelmében...

Moha