Rossz fotográfus vagyok, soha nem találom el a beállított pillanatokat, érzéketlen vagyok a felajánlkozó témák iránt, amik mögött ezernyi perc és vívódó tökéletességre törekvés áll. Rossz bennem a művész, mert képeket festek lélekvásznaimra úgy, hogy semmiféle kompozíció nem vehető ki belőle, az alakok és elmosódások nem tükröznek szimmetriát és a határvonalak nem különülnek el élesen egymástól, inkább összeölelkezőek, olykor kivehetetlenek...éppen olyanok, mint én. Rosszak bennem a szabályszerűségek, mert folyvást levetve hányódnak a poros sarkok mélyén, éppen ott, ahol hátra hagytam őket...rosszak az értékrendek, amelyek oly’ katonás szigorral igyekeznek sorba állítani engem, de csorbák a világ metszőollói is, amik lenyesni próbálják kitárt karom, amit oldalt kitárva megemelek, hogy áttáncolva az élet bolondos dallamát, önmagam lehessek...

Moha