2013. március 19., kedd

Rossz fotográfus vagyok, soha nem találom el a beállított pillanatokat, érzéketlen vagyok a felajánlkozó témák iránt, amik mögött ezernyi perc és vívódó tökéletességre törekvés áll. Rossz bennem a művész, mert képeket festek lélekvásznaimra úgy, hogy semmiféle kompozíció nem vehető ki belőle, az alakok és elmosódások nem tükröznek szimmetriát és a határvonalak nem különülnek el élesen egymástól, inkább összeölelkezőek, olykor kivehetetlenek...éppen olyanok, mint én. Rosszak bennem a szabályszerűségek, mert folyvást levetve hányódnak a poros sarkok mélyén, éppen ott, ahol hátra hagytam őket...rosszak az értékrendek, amelyek oly’ katonás szigorral igyekeznek sorba állítani engem, de csorbák a világ metszőollói is, amik lenyesni próbálják kitárt karom, amit oldalt kitárva megemelek, hogy áttáncolva az élet bolondos dallamát, önmagam lehessek...

Moha

4 megjegyzés:

  1. ...úgy vagy jó ahogy vagy, drága Moha! ...és bármilyen bolondos is az élet dallama a Te táncod gyönyörű! Köszönöm a lélekélmény! ♥

    VálaszTörlés
  2. ...drága Arozika, vannak azok a táncok, amelyeket senki nem hallhat rajtunk kívül, vannak azok az érzések és gondolatok, amelyek kottát írnak lépteinknek, amikkel odatáncol szívünk-lelkünk, ahová vágyik...KÖSZÖNÖM!♥
    ...próbálnék én jó lenni, de inkább megmaradok emberi :)
    Otthon átmelegedős lélektrallalákat Neked... ölellek

    VálaszTörlés
  3. Moha,Te ...emberien jó vagy! :)
    Hasonló jókat kívánok Neked is!...KÖSZÖNÖM! ♥

    VálaszTörlés

  4. remélem, kiérdemlem egyszer :)
    pihentető, megnyugvó lélekálmokat, drága Arozika!

    VálaszTörlés