2014. november 27., csütörtök

Helen Keller: Csöndes, sötét világom (egy siket-néma-vak leány önéletírása)


Az emberek kezei nekem néma szónokaim. Némely kéz érintése kiállhatatlan. Találkoztam olyan érzés nélküli emberekkel, hogy amikor megéreztem fagyos ujjbegyüket, úgy tetszett, mintha valami északkeleti széllel állnék szembe. Vannak azonban olyan emberek is, akiknek érintése olyan, mint a napsugár hatása: fölmelegíti szívemet. Egy kis gyerek parányi keze sokszor annyi napsugarat áraszt rám, mint másokra szerető pillantása. A szívélyes kézszorítás és a barátságos levél igazi öröm nekem.
dr. Boros György ford.

2 megjegyzés:

  1. Igazán meghatódtam,szép gondolatokat hoztál drága Moha! Minden sora mélyen érintette a lelkemet.( Holnap megveszem a könyvet )
    KÖSZÖNÖM!
    Boldog, szép decembert kívánok Neked! ♥

    VálaszTörlés
  2. Drága Arozika, annyira boldog vagyok, hogy itt voltál, és megoszthattam Veled is ezt a csodálatos gondolatsort. Magával ragadott az életszemlélete, a kitartás, az akarat, a mindenen keresztül robbanó tenni akarás önmagáért, és azért, hogy semmiről ne maradjon le, amit az Élet kínál, vagy kínálhat....teljesen magával ragadó élettörténet.
    ÉN KÖSZÖNÖM, nagyon ♥♥♥♥
    Gyönyörű új hónapot, telve ezernyi lehetőséggel...

    VálaszTörlés