Abbahagyta,
ránézett a kezére, rám emelte a szemét. Nyílván nem is tudta, mit szeretne,
vagy inkább nagyon is jól tudta: hogy olyan legyen minden, mint régen, hogy ez
a nap ezer ilyen napunk nyitánya
lehessen, hogy megint azok lehessünk egymásnak, akik voltunk, azok, és mégis
mások, olyanok, akik diadalra vihetik a szerelmünket.
Georges-Emmanuel Clancier/Tétova
szeretők/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése