Pillantásod
tüzének
kezed puha lengésének
emléke
lassan
elfonnyad.
Pedig szép voltál
te
voltál Semiramis kertje
tejút az égen
Notre Dame harangja
gyümölcsök íze
fémek
nemes ötvözete is
te voltál.
Elfordulok
a kőrisfától
alatta ültünk utoljára
könnyeim,
mint kavicsok hullanak alá
a szakadékba
ami elől
félve hátrálok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése