2015. április 24., péntek

Kassák Lajos: Szorongás

Pillantásod tüzének 
kezed puha lengésének 
emléke 
lassan 
elfonnyad. 

Pedig szép voltál 
te voltál Semiramis kertje 
tejút az égen 
Notre Dame harangja 
gyümölcsök íze 
fémek nemes ötvözete is 
te voltál. 

Elfordulok 
a kőrisfától 
alatta ültünk utoljára 
könnyeim, mint kavicsok hullanak alá 
a szakadékba 
ami elől 
félve hátrálok.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése