Boskovits Éva: Inszomnia

szétszakít a csend

a sötét oly nehéz

árnyakat teremt

az éjbe révedés

 A szívverésemben

mint egy megriadt

kismadár rebben

a súlyos ég alatt

megbújik az élet

a szünetek között

lappangó ígéret

az égbe költözött

az óramutató

megdermedve áll

a jövőt kutató

most semmit sem talál

egy sóhajba fagyott

a fátylas éjszaka

néma csillagok

hatalmas halmaza

a távlat rémítő

a félelem arat

órákban mérhető

álmatlan pillanat

végtelenné tágul

az éjszaka szárnya

keselyűként  tárul

s terül a világra

***

robban a buborék

a nappal-éj határba

irizáló játék

szivárványszín pára

az élet zsongva ér

és rajtam csak átszalad

összeroskad az éj

egy napsugár alatt