Uram, Te
ismersz
az én életemben
minden egyes hibát,
ami vezeklésért kiált,
és a sok
rejtett
szégyenfoltot,
ami belém poklot oltott.
Én rendületlenül
cipelem
terhemet,
még ha úgy is érzem néha,
hogy eltemet,
hisz láthatod Te is,
eltévedt
gyermeked
minden egyes estén,
miként vergődik
a lelkiismeret keresztjén.
Tudom,
a múlt gránit.
Megvált(oztat)hatatlan.
És aki mást hitt
annak sem szűnt izzani
e katlan.
Én nem kérek megbocsátást!
Értem ne áldozz semmit!
A kimért
fájdalmakon
ez amúgy sem enyhít.
Én viselem a múltam,
mint Káin a jelet,
rám
sütött billogot
takarni nem lehet.
De nem is akarom,
hagyd meg nekem végleg!
Félénk imámmal
én csak arra kérlek:
Itt e szent percben
Engem tégy jóvá!
A
magam hitéből többé
nem alkuvóvá...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése