2015. május 16., szombat

Radnóti Miklós: Az áhítat zsoltáraiból - 5.


Violák és sok más virágok
nyíltak ki bennem.
Fehér klárisok sápadnak
szememből a csukód köré
lassan peregnek a kezeiden
és már ujjaid hegyén csillognak
amikor lecsókolom őket
mert az ujjaid csúcsán
kezdődik és végződik az élet.
Mégis oly végtelen mint esős réteken
mély álmoknak hajnali habja
amikor dallos szemeidben
kinyílnak a ködtarajos rónák
és bomlott hajunkat zászlókként
lengeti a szél.

2 megjegyzés:

  1. Gyönyörű! Gyönyörű!
    A sok szépség közt , a legkedvesebb . ♥

    VálaszTörlés