megáradt bennem egyszer a jóság:
nyújtott nyitott
tenyérrel hívtam
az erdők és mezők madarait
és ők eljöttek cikkázva hozzám
tapsos röpüléssel bújtak meg
hajamnak meleg sátra alatt.
Azt hitted, akkor hogy
csodát látsz
nagyranyílt szemekkel hátráltál
tőlem de én átöleltelek
kibontottam forró aranyhajad
és úgy szóltam a madarakhoz
akik már nem fértek el
rajtam:
-Nézzétek ez az én kedvesem
nagyszemű és ezerszer áldott!-
És eljöttek
akkor hozzád is ők
széttúrták hajad és hemperegtek.
Akkor ott madaras fejünk
alatt
csókunkból is dalok születtek
és a dalokból új csókos csodák.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése