Szavakkal
játékos
életem mellédkúszik
és átölel virágos
karjaival mint
a kánikula ott
lenn a mezőkön
az örjöngő napot
öleli valami rettentő csudába!
Testünk csak
csillogva
ragyog a fényben
és az útszélről mégis
szemérmetlen szerzetes-
füvek
nyújtózkodnak fel
hogy lássák csókjainkat!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése