2015. május 16., szombat

Radnóti Miklós: Az áhítat zsoltáraiból – 8.


Szavakkal játékos
életem mellédkúszik
és átölel virágos
karjaival mint
a kánikula ott
lenn a mezőkön
az örjöngő napot
öleli valami rettentő csudába!

Testünk csak csillogva
ragyog a fényben
és az útszélről mégis
szemérmetlen szerzetes-
füvek nyújtózkodnak fel
hogy lássák csókjainkat!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése