Fénylő
ajkadon bujdokoló nap
a mosolyod; szelíden süt rám és meleg.
Hangodra
kölyökként sikoltanak
a záporoktól megdagadt kis csermelyek.
Pillantásodtól nő
a fű,
kihajt a száraz ág és tőled piroslik a vér.
Ha meghalsz, meghalok; porainktól
egyszerre sodor majd forgó tornyot a szél.
Csodás verseket hoztál gyönyörű lélek-takaródba drága Moha! Köszönöm az élményt! Ölellek! :♥
VálaszTörlésKöszönöm, hogy hozzászőtted a gondolataidat, drága Arozika.Örülök, hogy itt voltál, és ha a lelkedben magaddal viszed őket. ölellek ♥
VálaszTörlés