Radnóti Miklós: Hasonlatok

Olyan vagy, mint egy suttogó faág,

ha rámhajolsz,

s rejtelmes ízű vagy,

olyan vagy, mint a mák,

s akár a folyton gyűrűző idő,

oly izgató vagy,

s olyan megnyugtató,

mint sír felett a kő,

olyan vagy, mint egy vélem nőtt barát

s nem ismerem ma sem

egészen még nehéz

hajadnak illatát,

és kék vagy olykor s félek, el ne hagyj,

csavargó, nyurga füst –

és néha félek tőled én,

ha villámszínű vagy,

s mint napsütötte égiháború:

sötétarany,-

ha megharagszol, ép

olyan vagy, mint az ú,

mélyhangu, hosszan zengő és sötét,

s ilyenkor én 

mosolyból fényes hurkokat

rajzolgatok köréd.