Olyan vagy, mint egy suttogó faág,
ha rámhajolsz,
s rejtelmes ízű vagy,
olyan vagy,
mint a mák,
s akár a folyton gyűrűző idő,
oly izgató vagy,
s olyan megnyugtató,
mint sír felett a kő,
olyan vagy, mint egy vélem nőtt barát
s nem ismerem ma
sem
egészen még nehéz
hajadnak illatát,
és kék vagy olykor s félek, el ne
hagyj,
csavargó, nyurga füst –
és néha félek tőled én,
ha villámszínű vagy,
s
mint napsütötte égiháború:
sötétarany,-
ha megharagszol, ép
olyan vagy, mint az
ú,
mélyhangu, hosszan zengő és sötét,
s ilyenkor én
mosolyból fényes hurkokat
rajzolgatok
köréd.
Csodákat hoztál ismét, drága Moha! Ölellek értük szeretettel.
VálaszTörlésDrága Éva, szeretem ittléteidet, és boldog vagyok, ha számodra is betű"bezárt csoda" Radnóti minden dobbanása.Ölellek.
VálaszTörlés