Az illatod bolondja voltam,
úgy hajtottam hozzád a fejem,
mint télen illatos,
idegen
párás virágokhoz, amelyek
japán vázában remegnek egy
alkonyuló szobának
asztalán
és az illatuk a nyárról mesél.
Oly vigyázva, halkan csókoltam
meg az
ajkad, hogy szirmod ne hulljon
és sokáig megmaradj nekem,
de hiába, az illatod
elszállt
és én egy régi parfőmnek fájó
emlékét hegedülöm el most
emlékezőn a
papiroson.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése