Olykor
úgy érzem, nem csak a magam terhét viszem…Láthatatlan fájdalmas szálak fűznek
össze minden történéssel, mindenki kínjával. Hordozom azt is, ami másoknak fáj,
reménykedem abban is, ami mások reménysége. Menekülök minden menekülővel,
lázadok minden lázadóval, ülök elítéltekkel a siralomházban, enyém is a mások
utolsó éjszakája.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése