Benyó Judit: Az ősz hálójában

I.

 

Az ősz hálójában,
vergődünk a szerelemben,
nem számít már,
az idő múlása,
csipkebogyók, vadkörték
lepergése, ízeinek savanyodása.
Minden ősszel,
levélzuhatagban, tékozlóan
járunk,
mulatozva, keringve, részegülten,
kesergő, őszi virágok között,
a vigasztaló, boldog élet szigetén
feltűnik egy álom –
messziről piroslanak
a hamvasszeder levelei,
a vadrózsabokor,
szárcsák, sirályok,
világítanak,
szélszaggatta fák, bokrok fölött.

II.

Szabad a szerelem ágyán
kinyújtózni,
majd belep bennünket
az éjszaka sötétje,
az őszi, forró szerelem növénykéi,
szárnyasan ránk borulnak –
míg beleesünk végül
a csókok vermébe.

 Benyó Judit