Az elsimuló Én
...Folyamatban. Nehéz odaadni magunkat. Nehéz a magnak önmaga árán csírává lennie. Kíváncsi vagyok: mi lehet még? Bennem, körülöttem. Milyen lesz és mikor a halálom? Milyen országot, milyen Földet hagyok itt; bármily soká, nem oly soká?
Ha az utolsó percig le tudnám jegyezni „életem folyását” – ez az utolsó percben akkor is megszakadna. A leglényegesebb történés és felismerés – meglehet – így sosem lesz leírható. Minden önéletrajz befejezetlen; és ott áll a magasabb ítélet alatt.
Ha az utolsó percig le tudnám jegyezni „életem folyását” – ez az utolsó percben akkor is megszakadna. A leglényegesebb történés és felismerés – meglehet – így sosem lesz leírható. Minden önéletrajz befejezetlen; és ott áll a magasabb ítélet alatt.
Jókai Anna
Szeretem Jókai Annát! Nyílt és igaz. Kendőzetlenül állok magammal szemben, ha olvasom, mint most is. Mintha csak minden rólam szólna.
VálaszTörlésKöszönöm az újabb tanítást!
Ölellek, Éva
Drága Éva,
VálaszTörlésJókai Anna pontosan az a tükör, amelyik megmutat belőlünk mindent, még annak is igaz gondolatait fedi fel, aki nem akarja magára venni ezen örök-érvényű szavaknak a súlyát...mert önmagunkat megismerni és elfogadni félelmetes, és Sorsotváltoztató lehet, (el)mozdító...magunkban önmagunk felé. Csak ki kellett valakinek mondani, hogy mik vagyunk odabent és pőrére vetkőztetni a tükörképünket. Aki pedig pontosan magára ismer, szerencsés, mert igaz képet láthat. Öröm minden szavad, minden "kendőzetlen" önmagadra találásod, ismerem az érzést és köszönöm, hogy itt ilyet átéltél.
Ölellek, Moha
Én köszönöm, hogy itt lehetek, és méltatlanul is csak a jót kapom.
VálaszTörlésÖlellek, Éva
Drága Éva, akiben a szép gondolatok ennyi kedves hozzám szólást ringatnak, hogy lehetne méltatlan bármire, főként arra, hogy visszaadhassak ittléted megtisztelő öröméből valamit? Köszönöm Neked.
VálaszTörlésÖlellek, Moha