A táguló Én
Mindent, ami engem ért – s amit bizonyára megérdemeltem –, mások javára kell fordítanom. Az írás nem eszköz – de a legmagasabb rendű eszközként is használható. Ki kell törnöm önmagam bűvöletéből. Egy jottányit sem szabad engednem abból a meggyőződésből, hogy – az esztétika törvényei szerint ugyan – az irodalom hír-adás; az érvényes lét lehetőségének hívása, a látszatéletek ébresztése. Ha nem fogadják be, hát nem. Ha soha, semmi értő visszajelzés nem érkezik a jövőben: akkor is. Ha lemosolyognak a többiek: mégis. Mi az én buta gyötrődésem – amibe végül is szerencsés sorsom ágyazódott – mások temérdek kínjához, elvetélt sorsához képest? A katasztrófába hanyatló világ állapotához képest? Megtalált a kegyelem. A Te akaratod legyen meg bennem.
Jókai Anna
....most megsirattál..
VálaszTörlésDrága Moha , békés , szép hétvégét kívánok!
Ölellek!
...még magamat is, drága Arozika!
VálaszTörlésígy van jól, hiszen a hozzánk hasonlók lélekkel olvasnak, nem a szemükkel, így van lehetőség meglátni, amit a sorok mondani akarnak, ha ráhunyjuk szemhéjunkat az átélt gondolatra...megelevenednek bennünk.
KÖSZÖNÖM, hogy Te is érezted, amit én.
Ölellek szép álmokat kívánva!