A megkínzott Én Tévedtem. Az írás sem „megoldás”. Ha éppen nem írok, és nem vagyok „hirdetőúton” – gyötör a fájdalom. A gyerekeim megnőttek. Nincs igazi otthonom, nincs hova, nincs mibe visszavonulni, töltekezni. „Ki vagyok csukva”, „senkinek sem vagyok igazán fontos”, József Attila tudta, „a semmi ágán ül szívem”, és nem felel az Isten, hamarosan meghalok, anélkül, hogy megtaláltam volna, a mélységből kiáltok Hozzád...
Köszönöm. Köszönöm. Köszönöm.
Jókai Anna
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése