2012. január 28., szombat

Nagy István Attila: Nincs hangom

 

Ami nem is olyan rég
biztos volt, mint az ég,
amely ernyőt tart fölibénk,
hogy a hitünk megmaradjon,
csöndes reménnyé szelídült.
Hónapok, évek szaladnak,
megvárhatsz, mintha a rabnak,
akit halottá fokozott az élet
vigaszt adhatna a jelen,
ha kifogyott belőle a jövő.
Így vagyunk most -
bukott ki a szó a szádon,
s én csak motyogok befelé,
mert nincs hangom a gyászra.
Még az út is kivet magából.

                                                                                                                  Nagy István Attila

5 megjegyzés:

  1. Drága Moha , lélekbékés éjszakát kívánok !

    Kérlek vigyázz magadra!

    Ölellek ,nagyon!

    VálaszTörlés
  2. Drága Márta,
    érezni...nagyon érezni.
    köszönlek.

    VálaszTörlés
  3. Drága Arozika,
    köszönöm, hogy mindig gondolsz rám.

    Ölellek én is!
    Legyen melengető a napocsfény, szívedben, lelkedben és fázós kezednek!

    VálaszTörlés
  4. Én KÖSZÖNÖM! Vigyázz magadra!ű

    VálaszTörlés