fát akartam ültetni,

magamból,

hogy árnyékával

megóvjam

lelked

fényképeinek negatívját

örökül,

virágot akartam bontani,

lila és fehér szalagként

gyűrűző magnóliák

hajtásaiként,

hogy gyerekkorod

bölcsőjébe zárjanak,

lélekkastélyod

ringató visszaemlékezetei,

csak termeid

apró gránitkövein

vágytam áttáncolni,

zeneszó nélküli

végtelen körforgásban,

egy múlhatatlan

bizonyosság

egymást kereső

érintésében

el nem illanó

harmatcseppként

a napsugár

ezerfényre hasadó

színeiben

eléd gurulni

csak ezt akartam...

csak létezni

...Veled

összesimuló

gondolatként,

és felfesleni

pilláid alól,

évek mankóin

már megvénülve,

szemeid tüzétől

melegedni

fénylelkünk

érzelmeit őrizve

...”csak”...szeretni Téged

 Moha