Tomas,
Tomas, Tomas, elfelejtettem, milyen jó kimondani a nevedet. Elfelejtettem a
hangodat, a gödröcskéidet, a mosolyodat, amíg meg nem láttam ezt a rajzot, ami
hasonlít rád és eszembe juttatott. Ha tudtam volna aznap, amikor bejelentetted,
hogy riporter szeretnél lenni, ha tudtam volna, hogyan végződik majd ez, azt
mondtam volna, rossz ötlet.()…Egész éjszaka vitatkoztunk volna, és még reggel
is, és másnap egész nap. Ha tudnád, mennyire hiányoznak a vitáink, Tomas.
()…Hogyan is tarthattalak volna vissza téged, akinek annyira hiányzott a
szabadság? Neked volt igazad, Tomas, a világ egyik legszebb mesterségét űzted.
Marc Levy
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése