Szabó Balázs-Ami elhasadt (...mert varázslatos...)

Ha lehetnék ujjad hegyén vékonyívű lenyomat, örökké érintésed melegében élhetnék...

Moha

Vánkosommá váltak hiányod évei és csendkeretbe üvegeztem hozzád-vágyódásom…megszámlált szavaimmal várnálak ma éjjel, mégis néma volnék két karodban...űzött, szelíd, békés...

Moha

csukott szemmel járok...eleinte csetlőn botladoztam a holnapok határán, mert nem akartam látni, ahogy nem vagy mellettem. Mára megtanultam magamba fordult tekintettel élni, mert odabent örökké megmaradsz nekem és ott el(ő)jöhetsz újra...meg újra (...ha már elviselhetetlen...)

Moha

Ha már ajtómnál jársz, ne kopogj, csak lépj be rajta, mert belehalnék a mozduló kilincs tört pillanatába, ha nem te érkezel...

Moha

Ezer lüktető dobbanással szeretlek. Szerteágazva, miként asztallaphoz koccanó üvegpoháron fut pókhálórepedés körbe. Áttáncolok borús gondolataid élén, kicsorbítom mezítlen talpammal lépésenként; és nyugtalan ellenkezésem hangjait öklömbe zárva szabadnak hagylak, hogy úgy szerethess, ahogy én...

Moha

...a hold sarlója most utolsót suhint az éjszaka nádszáras peremén, és lehullajtva csillagbuzogányait elmerül a napfelkelte ingoványában...újabb elvérzett reggel, ami nélküled ér(t)...

Moha

Vad Fruttik - Lehetek én is

Az vagy nekem, mint szívnek a dobbanás, mint testnek a lélegzet, és mint léleknek a fény.

Nora Roberts

Abbahagyta, ránézett a kezére, rám emelte a szemét. Nyílván nem is tudta, mit szeretne, vagy inkább nagyon is jól tudta: hogy olyan legyen minden, mint régen, hogy ez a nap  ezer ilyen napunk nyitánya lehessen, hogy megint azok lehessünk egymásnak, akik voltunk, azok, és mégis mások, olyanok, akik diadalra vihetik a szerelmünket.

Georges-Emmanuel Clancier/Tétova szeretők/

Jönnek-mennek az emberek, némelyik ismer is bennünket, de hogyan is sejthetné, hogy egymást keressük, hogy én semmi mást nem látok ebben a tömegben, csak azt a sárga sziluettet? Óvatosságából úgy teszünk, mintha nem látnánk egymást, óvatosságból, de még inkább gyönyörűségből, olyan boldogok vagyunk a titkunkkal.

Georges-Emmanuel Clancier/Tétova szeretők/

Behunytuk a szemünket, alig tudtuk megkülönböztetni egymás simogatását a víz simogatásától. Egy szép napon újra eljövök ide, gondoltam, egyedül, belefekszem az óceánágyba, behunyom a szemem, és azt fogom hinni, hogy mint most, a szerelmem testét, kezét érzem, amint szorít, keres, teremt engem.

Georges-Emmanuel Clancier/Tétova szeretők/

Várlak, szerelmesen, a füstben és kavargásban. A szívem világít. Neked világít a szívem. Eléd szökken a szívem. Miattad szorul el a szívem. Érted zümmög, reszket, dörömböl a szívem. Csak én szeretlek téged magadért!

Rákos Sándor

Néha, és különösen most, éjszaka, úgy érzem, hogy nem bírok tovább élni, mert megérintetted az énem legbelső részét, felrobbantottad az eddigi életemet, már nem az vagyok, aki vagyok, hanem te vagyok, tied vagyok, általad vagyok.

Ingmar Bergman

Egyetlen nyelvben sincsenek olyan szavak, amelyek megfelelőképp ki tudnák fejezni, mit érzek irántad. Az életem általad és veled nyert értelmet. Szürke világom általad vált színessé. (...) Általad és veled a szívem nem csak dobog, hanem énekel és ujjong.

Martin Pistorius

Kávészünet - Ki minek gondol, az vagyok (Weöres Sándor)

...kiolvastam az éjszaka csendjéből, hogy te is épp rám gondolsz, a telő hold fénylő arcában tükörképed után kutattam, és elhittem a sötét surranó lépteit, amivel hírét vitte rád-gondolásomnak. Megrajzoltam körvonalad ágyam redőiben, rebbenő pilláid arcomon futottak tova, egyetlen simogatásod örök-érzete bőrömbe égett...valóságot formáltam belőle(d), hogy magamhoz öleljelek, mikor hiányzol...(minden éjjel)...

Moha

Mindenkinek van egy élet-könyve, ahol a sors rója egymás után a sorokat, és más embereket is beleír a sorsunkba, egy-egy oldalt szentelve nekik. Az én könyvemben még a margóra is a te nevedet írta. 

Zakály Viktória