lelkem
alig felismerhető
a szellem alakja
bennem rejlő
furcsa tükrök torzításában
ezer
maskarában
sok a felesleg
a semmitmondó jelleg
sok a félelem rajta
fülébe a
gondolatot aggatja
és ezer arcot mázol magának
olcsó festékekkel
néha nekem is
nehéz
ebben látnom
hogy hol az ember
azt hiszem
a sok kinyúlt tegnapot
a
raktárba viszem
és a bizsu gondolatokat
szép rendben
állványokon elhelyezve
kiárusítom
rég nem viselt
fidres-fodros modorom
a gyűjtésbe dobom
és az
agyonhordott jellemem
végre a tűzre teszem
és amikor már lelkem
ott álldogál
meztelen
a tükör előtt
az utolsó
szégyen-rongyokat is
félredobva
előásom a
gardróbba
gondos rendben beakasztott
öltönyzsákba rejtett álmaim
lefújom róluk
a port
s ha divatjamúltak
kissé átszabom
és a mostani alkatomhoz
hozzáigazítom
őket
hogy előhozzam velük
valódi arcom
és a már feladott jövőket
mint az
erősségeim
kiemelő kiegészítőket
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése