égig hajítottam tegnapjaimat,

és áldássá szelídülve
váltak mai napommá,

majd éjjelente

felreppenve

minden elmúlt percem

most

kezdődhet

bennem...

...újra.

kicsit ugyanúgy...

talán másként...

Moha

 
kellene egy mesebeli cserépkorsó, 

amolyan feneketlen,

hogy lelkem ki nem mondhatóságának

végtelen gyöngyeit nyomtalanul nyelje el

és legyen mélysötét,

hogy megbújhassanak a féltett vágyak,

és redőkbe ágyazott bűnhődései ember-létemnek

legyen rugalmatlan,

hogy mikor ujjaim szorításából

porba hullik,

ezernyi darabkája,

sóhajom megszámlálhatatlan hangjain verődjön

az elmúlhatatlanság falainak,

melyek bennem visszhangozzák

közel-távolodó lépteidet...

Moha

 
Azt hiszem, bűnhődnöm kell azért, mert kiváló
ember voltam - egy bolygón, ahol a kiválóság

olyan, mint a trachoma vagy a fekély.

Aszlányi Károly

 

Mintegy tíz percig táncoltunk. Lépéseink ritmusában, testünk lágy és kellemes súrlódásában is fennmaradtak a vélt, gondolt és feltételezett ellentétek. Pedig a környezet s a ruhák milyen más együttessé tették ezt, mint voltak a térdnadrágos, országút melletti séták. Akkor is ketten voltunk, közel egymáshoz, feküdtünk egymás mellett. De ebben a helyiségben minden - a színek, illatok, zene, ruhák, viselkedés, a tánc - az érzékek ébrentartását szolgálta. És ebben az állapotban ugyanolyan élesen éreztem mégis, hogy milyen kevéssé ismerjük egymást. Neki nem kell az, hogy szeressem; nekem pedig nem kell más tőle, mint hogy szeressen.

Aszlányi Károly

 

Megtörten csillanó szemeiben látnom kellett, hogy most ő is csak idegeinek és ösztönének játékszere, és ez volt az, tudom, amit mindig kívántam! Asszonnyal kapcsolatban hazugságról és igazmondásról beszélni reménytelen. Vannak üres órái, amikor zavart és zavaró, mert nem tudja, mit akar, vagy nem akarja, amit akar; de vannak percei, amikor nyilvánvaló, hogy szeretni akar, szeretnie kell, szeretni szeretne!

Aszlányi Károly

Az emberek szeretik a tragédiákat, mert azonosítják magukat a hőssel. És ugyanezek az emberek szeretik a komédiát, amikor is nem azonosítják magukat a hőssel. Ez az emberi csorda alapösztönein felül nem képes másra, mint önmagát siratni és másokat kinevetni. Ha választhatok két sors közül, azt akarom, hogy szenvedjek és nevessenek rajtam, és nem azt, hogy elégedetten, egy túlnyújtott pásztoróra s hagymás rostélyos után, szónoki lendülettel valljam be boldogtalan mivoltomat.

Aszlányi Károly

 

Gyakran, amikor az embert semmi veszély se fenyegeti, lefekszik este, halálfélelmek, rémlátások gyötrik, magába száll, és új életet akar kezdeni, de fél, hogy már nem lesz rá ideje.

Aszlányi Károly

 

Nagyon szomorú voltam; olyan szomorúság ez, amely nagyon mélyről jön, kiszámíthatatlanul. Megszállja az embert, átveszi a parancsnokságot a gondolatai felett. Meglassítja lépteit, fátyolossá teszi tekintetét. Talán már nem hosszú az élet - mondja a Szomorúság, és körüljár, mint egy csavargó, alattomosan.

Aszlányi Károly

Mivel rosszabb a halál a születés előtti időknél?! Mivel rosszabb az élet utáni nemlét az élet előtti nemlétnél?! De én megmondom neked, én, a Szomorúság! Az élet előtt voltak

esélyeid. De mit tettél, hogy kvalifikáld magad?! Hogy mire, kérded?! Dehát te hiszel a halál utáni életben!! Van ember, aki nem hinne?! Hogyne, hinni kényelmes. Azt kérdezem: van-e benned valami, ami fontos, ami másban nincs, ami ellenállhat az enyészetnek?! Akármi! Csak az étvágyadat és az iskolai képzettségedet akarod örökkévalónak látni?! Ugyan, ember, de

felejtsd el: a halál előtt is van élet. És ez az élet vetés, nem pedig aratás. Mit akarsz?!

A szél zeng és zúg a vastraverzek között. Zöld és fehér fények pislákolnak a vízen. Nem tudok hazamenni. A szomorúság kerget maga előtt

Aszlányi Károly

 

A város körül hegyek vannak. Hegyek és erdők. Az erdőkben őzek. Sok erdő és sok őz. Az őz állat. Gondolják meg, uraim: az őz nem öl. Nem gyárt tankokat és maró gázt, nem vonul fel rohamsisakban. Csak meg kell nézni egy filmhíradót, s utána öt percig gondolkodni. Az ember mindjárt belátja akkor: mennyire nem dísz és öröm embernek lenni. Az őz nem is tárgyal. Csak áll a pagony szélén és néz. Sokszor láttam így állni, augusztusban, felemelt fejjel, hátracsapott fülekkel; nagy szeme rám meredt, csodálkozott, és én zavartan dugdostam a puskát. Szerettem volna letagadni, megmagyarázni neki, mentegetőzni. De az őzbak nem volt kíváncsi hitvány hazugságaimra. Bement az erdőbe, ahol nem érez emberszagot.

Aszlányi Károly

Miért vonzódunk a többi emberhez?! Hiszen tudjuk, hogy mit várhatunk tőlük! Itt körös-körül milyen sok ember siet valahová, ahol nem látják szívesen. Az egyik a szeretőjéhez siet, akit nem fog otthon találni. A másik a volt feleségéhez megy, hogy kibéküljön vele, a végén összevesznek. (...) Az élet félelmes, a halál ijesztő. Szegény kis szenvedő bolondok. Mennyi szív dobog itt körös-körül. Milyen fenséges, hiábavaló zene!

Aszlányi Károly

Osho: A megértés könyve

A lótuszmag egy csoda: a leggyönyörűbb virággá változtatja át a sarat. Keleten a lótuszt szinte vallásos imádattal övezik, két okból kifolyólag. Az egyik az, hogy a sárból nő ki. A homo, vagyis ember szó eredetileg egyszerűen sarat jelentett. Az arab admi is egyszerűen sarat jelent, mivel Isten sárból alkotta meg az emberi lényeket. De megvan rá a lehetőségünk, hogy felneveljünk egy lótuszvirágot. A lótusz virága nagy, és csak akkor nyitja ki a szirmait, amikor a Nap felkel, a madarak énekelni kezdenek, és az egész ég színekkel telik meg. Amint a Nap lenyugszik, és leszáll a sötét, a virág becsukja szirmait. 
 A lótusz a fény szerelmese.

 

A másik ok az, hogy a lótusz szirmai, sőt még a levelei is olyan bársonyosak, hogy éjjelente harmatcseppek gyűlnek össze rajtuk. A kora hajnali Nap fényében ezek a harmatcseppek szinte gyöngyként ragyognak - és ami még sokkal gyönyörűbb, szivárványokat hoznak létre maguk körül. A legcsodálatosabb azonban az, hogy bár a harmatcseppek a szirmokon és a leveleken pihennek, szinte nem is érintik őket. Elég egy enyhe szellő, és a cseppek

visszagurulnak a vízbe, nyomot sem hagyva maguk után.

Osho

 

Tudom, milyen érzés könyörögni a fényért, hogy maradjon, és árasszon el, ugyanakkor végignézni, ahogy kisétál az ajtón.

Evelyn Lau

A szenvedélyt nem csupán fiatal korunkban éljük át. És nem csak mások iránt érezzük. A szenvedély kortalan érzés, amely erővel tölt meg, és át is alakít minket. Ha valamit szenvedélyesen csinálunk, akkor tökéletesen a jelen pillanatnak élünk. Ez a meditáció legjobb fajtája, mert e pillanatban átéljük mindazt, ami egyetemes és örök.

Stephanie Dowrick

 

Ekkor már tudta, hogy nem csak egyféleképpen tud összetörni egy szív. Néha az élet súlya, a felelősség, a születése folytán kapott feladat és a sok teher is elég ahhoz, hogy úgy agyonnyomja, hogy levegőt se kapjon. Még akkor sem, ha a tüdejének semmi baja. Néha pedig a sors kegyetlensége a felelős érte, amely messzire sodorta attól az úttól, ahol úgy gondolta, hogy majd megállapodik. Néha csupán a kor, a fiatalsággal szemben. Vagy a betegség az egészséggel szemben. De attól is lehet, hogy csak belenézel a szerelmed szemébe, és a hála, amelyet érzel, amiért ott van veled, oly hatalmas, hogy a szíved túlcsordul... hiszen megmutattad a legbelső énedet, és ő nem menekült el, nem fordított hátat; elfogadott és szeretett, melletted volt örömben és bajban... vagy mindkettőben egyszerre.

J. R. Ward

Osho: A megértés könyve

 

A személyiségedtől meg kell szabadulnod, hogy felfedezhesd az egyéniségedet. Amit személyiségnek nevezünk, az nem te vagy, csupán egy álarc, amit az emberek adtak rád. A személyiség nem hiteles valóságod, nem a saját eredeti arcod. Azt kérdezed tőlem,

hogy érdemes-e bármi energiát fektetned a személyiséged fejlesztésébe? Inkább a személyiséged lerombolásába fektesd az energiádat! Az egyéniséged felfedezésébe fektesd az energiádat, és hogy teljes mértékben tisztázzuk a különbséget: az egyéniséged az, amit már a születésed óta magaddal hordozol. Az egyéniség lényed lényege, a személyiség pedig az, amivé a társadalom formált, amivé formálni akart.

Osho

A kora gyerekkori emlékeim olyanok, mint a fényképek: a kocsi hátsó ülésén a kánikulában hűsítő limonádét iszom, egy csíkos sátor előtt állok a Belügyminisztériumnál; egy kék vattacukorral pózolok a vásárban. Elkapott pillanatképek, albumba rendezve. De már megtanultam, hogy az olyan dolgok, mint a fényképek, nélkülözhetőek, és túl nehezek ahhoz, hogy magunkkal vigyük őket. Minden átmeneti.

Evelyn Lau

Osho: A megértés könyve

 

Ebben a világban ugyancsak bajos dolog boldog embert találni, mivel senki sem felel meg a boldogság feltételeinek. Az első feltétel az, hogy az embernek fel kell hagynia az összehasonlításokkal. Vesd el az összes ostoba elképzelést felsőbbrendű vagy alsóbbrendű mivoltodról! Sem az egyik, sem a másik nem igaz. Te egyszerűen önmagad vagy! Senki hozzád fogható nem létezik, senkivel sem lehet téged összehasonlítani. És ezzel már célt is értél.

Osho

Osho: A megértés könyve

 

Az ismeretek olyanok, mint a felhők az égen. Ebben a pillanatban éppen nagyon felhős az ég. Ha felnézel rá, egyáltalán meg sem látod az égboltot, csak a felhőtakarót. Ilyen az ismeretekkel telt ember elméjének állapota is: gondolatok, szent könyvek, nagy elméletek, dogmák, tantételek úszkálnak benne felhőkként, és eltakarják szeme elől a tiszta égboltot. Hadd tűnjenek el ezek a felhők! Hiszen csak azért vannak ott, mert ragaszkodsz hozzájuk. Azért vannak ott, mert egyre csak kapaszkodsz beléjük. Lazíts a szorításodon, és hagyd őket tovatűnni! Ekkor megjelenik az égbolt érintetlen tisztasága, abszolút végtelensége. És ez a szabadság. Ez a tudat. Ez az igazi tudás.

Osho

Osho: A megértés könyve

Te azonban kötődni kezdesz a környezetedben lévő apróságokhoz, és megfeledkezel róla, hogy ki vagy. Pedig ez az élet legnagyobb felfedezése, és a legmámorítóbb zarándokút az igazsághoz. És nem kell hozzá aszkétának, sem életellenesnek lenned; nem kell megtagadnod a világot és elvonulnod a hegyekbe. Élhetsz ott, ahol eddig, és folytathatod az eddigi tevékenységedet. Egyetlen új dolgot kell kifejlesztened: bármit teszel, tudatosan tedd, még a tested vagy az elméd legapróbb megnyilvánulásait is - és minden egyes tudatos megnyilvánulásban rá fogsz ébredni lényed szépségére, értékére, dicsőségére és örökkévalóságára.

Osho

 

Most éled azt az életet, melynek feladatait előzőleg nem tudtad teljesíteni. Milyen jó lenne tudni, mik ezek a feladatok. És meg is tudod, ha figyelsz. Úgy mondják: ha éber vagy. Vagy még inkább: tudatos. Tudatosság alatt nem az állandó készenlétet, nem önmagad görcsös felügyeletét értem. Tudatosság számomra az, amikor felismerem a láthatatlanul szövődő összefüggéseket; amikor érzékelem, hol a helyem a világban. Nem a múltban élek, nem is csak a mában, de nem is a jövőben. (...) Csak úgy: vagyok.

Berente Ágnes

Kockáztass.

Szeress bele önnön merészségedbe.

Stephanie Dowrick

 

Egyesek csodálatos dolgokat tesznek, egyszer vagy kétszer az életük során adnak valamit másoknak - szabadságot, egy reménysugarat. Mindenki máshogy méri a boldogságot. Ha mindenki lekerülne egyszer a létezés legalacsonyabb fokára, nem értenénk talán jobban meg, mi is a boldogság?

Evelyn Lau

 

- Szerinted mikor hal meg egy ember?
- Talán, amikor keresztüllövik a szívét egy golyóval?
- Nem.
- Amikor elkap egy gyógyíthatatlan betegséget?
- Nem. Hanem akkor…ha elfelejtik.

One Piece c. film