2015. április 24., péntek
Kassák Lajos: Széltölcsér
Amit
keresek
a sötétben született
és a fényben rejtőzik.
Néha úgy gondolom
én magam
vagyok
az amit keresek.
Kassák Lajos: Az ő nyomukban
Ellent
mondok
minden tagadásnak minden ígéretben megfürdök hogy jókedvűen nézzek szembe
a veszedelemmel. Nehéz az élet és gyalázatosan tekervényes az út, amely a
halálba vezet.
De én állítom be az óramutatót, hogy ne hajszoljon folyvást az
idő sivatagában.
Meg akarom oldani feladataimat
és őrizet nélkül akarok
csavarogni
mintha azok lábnyomát keresném
akik szeretnek engem
és akiket én is
szeretek.
Kassák Lajos: Elpiszkolt színek
Levelet
kéne írnom és béna a karom.
Úgy érzem, mintha béna lenne a karom
de lehet, hogy
az egésznek az agyonnyúzott orvosi könyv az oka, amit egy
antikvárius pultja
alól halásztam elő és olvasgattam az éjszaka.
Valószínűleg, mint annyian mások
korunk
áldozata vagyok
ezerszer meghajszolt
s már túlérzékeny.
Szeretnék egy mély
hidegvízű tó közelében élni
vagy olyan hegy lábánál
amelynek hópártáján
alácsurog a napfény.
Számvetést csinálok
fehér táblára írom
sorsomat
s nem
akarok többé
panaszkodni.
Kassák Lajos: Hanyatt a fűben
Ezt a szép délutánt
örökre magamhoz szeretném horgonyozni.
Gyöngyök díszítik homlokom
és élvezem a szomjúságot
akár egy túlfűtött szerelmes.
Innen és túl vagyok
mindenen.
Élet. Forrón lüktető élet.
Milyen csodálatos
csukott szemekkel is
látom a világot.
Kassák Lajos: Szorongás
Pillantásod
tüzének
kezed puha lengésének
emléke
lassan
elfonnyad.
Pedig szép voltál
te
voltál Semiramis kertje
tejút az égen
Notre Dame harangja
gyümölcsök íze
fémek
nemes ötvözete is
te voltál.
Elfordulok
a kőrisfától
alatta ültünk utoljára
könnyeim,
mint kavicsok hullanak alá
a szakadékba
ami elől
félve hátrálok.
Kassák Lajos: Vajúdás
Írni
kell nemcsak kis verseket
hanem élettel telített nagy költeményeket is mogorva
hangú förmedvényeket és szelíd rózsafüzérét a szavaknak.
Papírom az asztal
üveglapján fehérlik
oly tiszta még hogy félek megérinteni.
Félek a múltamtól és
hogyan adjam át magam a pillanatnak, mikor a szívem mélyére látni hogyan
árusítsam
ki legrejtettebb titkaimat.
Valószínűtlen térben
a valószínűtlen városnak mely
átsejlik álmaimon
vannak házai de nincsenek otthonai
vannak szerelmesei de
nincsenek gyerekei
csupa beton
csupa vas
csupa üveg
és bizonytalanul inog a
szélben.
Ó életem életem
vérem nyugtalan lüktetése
húsomból kitépett szavaim
bejárt
távolságok
szép szerelmeim
egy csokorba kötve
az alkonyi ég alatt lángoltok.
Mondjátok
el hogy ki vagyok én
s az élet milyen összebogozott szálaival bajlódom.
Most
egy híd közepén állok
várom hogy alaki emberi hangon szólítson
de a víz fekete
tükrében csak
ezer szilánkká tört homlokomat
arcom remegő barázdáit látom.
A
mélység indái fonják be szívemet
és olyan néma vagyok
mint a kialudt lámpák körülöttem
s vajon élek-e egyáltalán
felvetem a
kérdést
de nem tudok rá válaszolni.
Terhes vagyok a világtól
és nem szülhetem
meg gyermekét.
Kassák Lajos: Példabeszéd helyett (részlet)
Abból élek, hogy nem félek a haláltól. Élvezni tudom, ami tilos, s nem azt utálom, aki szolgál, hanem aki szolgálatot követel a gyöngébbtől. Kemény homlokom fájó idegeim bozótját rejti, halak, madarak és dús növényzet élnek sűrűjében, védenek árulóim és rágalmazóim ellen. Miután fejemre hullt ítéletük, a magam céljának mezsgyéjére léptem ismét. Megtaláltam otthonom s a színes asztali abroszt, amivel eltakarhatom fájdalmam. Nem állok meg az örvény szélén, úszom tovább az ér ellen.
Kassák Lajos: Ő is
Kifordult
a szememből
s azon az úton haladt tovább
amely a palánk mögött
porzik fehéren.
Csak
az az út
világított előtte
s csak én tudtam távozását.
Tépett rongyok
a
csillagtalan égen.
Valamiféle állat vinnyog
a szél karmai között.
Mintha
viharban állnék
pedig csend van
befonnak az éjszaka szárnypihéi
lélegezni sem
merek.
Kassák Lajos: Virradat
a hajnal ölében.
Szőlőfürtöt
csipeget egy rigó.
A sűrű porban
juhnyáj vonul
gyapjúbundákban.
Én a verandán
dolgozom
köröttem csend
tollam hegyén
fény.
Kassák Lajos: Magatartás
Semmiről
sem akarlak meggyőzni
élj szíved törvénye szerint
szorongás és pátosz nélkül.
Légy
jóban önmagaddal
ez a legfontosabb.
Lásd
én is egyedül élek
csónakom farában ülve
evezők
nélkül
csurgok lefelé a folyón
mely zátonyok és szigetek között
siet a tengerbe.
2015. április 19., vasárnap
Csitáry-Hock Tamás: Ismerlek...
Nem
azért, amit elmondtál magadról. Nem a megfogalmazott mondataidból. Nem csak
azokból. Mert van, hogy nem a sorokban, hanem azok között beszélgetsz a
másikkal. A látszólag semleges szavak mögött ott rejlik a tartalom. Amit csak
Ti ketten értetek, éreztek meg. A nyíltan ki nem mondott lényeget, érzéseket,
mondandót. Van, hogy a szavak beszélnek, van, hogy a szavak hiánya beszél.
Mindennél érthetőbben, mindennél világosabban...és mindennél őszintébben...Igazul.

Szepes Mária
2015. április 18., szombat
Wass Albert: Zsoltár és trombitaszó

Paszternák Éva: Most kezdek élni...
csilingelj sárga villamos,
zakatolj bennem ócska
járgány,
szökdel a jövő már a járdán,
kopogj te boldog tűsarok,
most kezdek
élni, végre most!
Asztalos-Varga Csilla: ...kell egy kéz...

Minden a helyére kerül, kiszámítható,
átalakítható, a lánc egésszé kovácsolja össze a „különt”.
A kéz néha meg-megremeg,
hiszen csak magára számíthat. Szeretne erős, téphetetlen lánccá kovácsolódni a
gyönggyel.
Egy forró gondolat fut rajta végig.
S a könnyek gyöngyként gurulnak.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)